Tisztelt megemlékezők, kedves fiatalok!

35 éve, hogy itt, a véczeri emlékműnél gyűlünk össze, hogy megemlékezzünk az 1848-as forradalom és szabadságharc kitöréséről, hogy méltassuk a márciusi ifjak hősiességét és bátorságát, hogy megemlékezzünk és kegyeletünket fejezzük ki, az itt harcoló és elesett székely szabadságharcosok előtt.

Ez a nap, március 15-e, a forradalom leverése után, végig ott volt minden magyar ember szívében, átadódott generációról generációra, hogy örök mécsesként égjen, és reményt adjon az elnyomás legsötétebb éveiben is. Ebből a ki nem alvó lángból gyulladt az a tűz, az a lelkesedés, amely több száz embert hozott ide az elékmű köré 1990-ben, akik már szabadon, a nemzet zászlaját lengetve énekelték a Hymnuszt. A szabadság íze ismét itt volt a levegőben, mint 1848-ban, az emberek boldogok, szabadok voltak, tele reménnyel. A rabság, a megaláztatás, a nemzeti elnyomás béklyói lehulltak, és közösségünk, az erdélyi magyarság ismét nekiállhatott, mint a történelemben már annyiszor, hogy újjáépítse közösségünk várait.

Kedves fiatalok!

1848-ban és 1989-ben is a fiatalok voltak a bátrak, ők voltak, akik félelmet nem ismerve szembeszálltak a zsarnoksággal, az erőszakkal. A fiatalságról is szólt a forradalom. Arról a hatalomról, mely a kezükben van, még akkor is, ha nem tudatosul bennük ez. A friss gondolatokról, eszmékről, a közösség erejéről, az összefogásról. Arról, hogy a közös gondolkodás, erőfeszítés, cselekvés, még ha egész kis szintről is indul, képes nagy méreteket ölteni, és a végletekig vinni egy ügyet. Akadályok mindig voltak, akkor is! Az ifjakat megpróbálták félreállítani, kizárni a cselekvés szálaiból, háttérbe szorítani őket, ugyanis tudatában voltak annak, hogy mekkora a fiatal értelmiségi réteg hatalma. Akkor az elnyomók, a hatalmon levők, a régi rendszer ereje volt az, mely akadályozta a fiatalok kibontakozását.

Az új világrend és a nemzetállamok a hamu és a pusztítás árán születtek meg, de az európai népek rájöttek, hogy egy új, egy együttműködésre alapozott, nemzetállamok fölötti szervezetre van szükség, amely megelőzi a belső konfliktusokat. Ez hozott Európába 79 év békét. Ez a béke látszik ma inogni. Ideológiai hátteret próbálnak kovácsolni a pusztítás, a területhódítás mögé. Vélt vagy valós sérelmeket hánytorgatnak, pedig valójában csak a saját személyes hatalom megszilárdításán működnek, egyesek csökkentve az állampolgárok személyes szabadságát, mások már nem is kendőzik a nyílt diktatúrát.

A mi 1848-as hőseink a szabadságért harcoltak, annak minden formájáért. A szólás-, a gazdasági-, a nemzeti-, a gyülekezeti szabadságért, a társadalmi igazságosságért. Ennek a szabadságnak a levegőjéből mi is csak 1989 után szívhattunk, de az autoriter és nyíltan diktatórikus országok összefogása, ismét veszélyezteti a szabad, demokratikus országban élőket.

Nagyobb baj, hogy szűkebb hazánkban felbuzdúlva a demagógián, a szélsőséges nacionalizmuson, a vallásos türelmetlenségen, az idegengyűlöleten, politikai pártba tömörülve már nemcsak az úzvölgyi temető kapuját döntik be, hanem a parlamentbe üvöltöznek, és kedvenc jelszavuk hogy „ki a magyarokkal az országból!”

Ma a szélsőséges nacionalisták egy olyan országot akarnak, amely egynyelvű és egy vallású. El szeretnének tiporni minden nemzeti sokszínűséget, jelképet, emlékművet, történelmi egyházat, mindent ami a történelmi igazságot jelenti és hirdeti.

Elővették és ötvözik a két világháború közötti Vasgárda és a jól ismert nemzeti-kommunizmus eszméit, amelyek az erdélyi magyarságnak a legtöbb szenvedést és megaláztatást okozták. Mérgüket, összeesküvés elméleteiket elsősorban az online térben terjesztik, de parlamenti jelenlétükkel már az állami strukturák küszöbén állnak.

Én bízok a magyar közösségünkben, bízok abban, hogy közösségünk erős és öntudatos, hogy megérti ennek az évnek a jelentőségét és fontosságát, hogy élünk a demokrácia adta lehetőségekkel és a szavazással, a választóúrnáknál győzzük le a sötétség erőit!

Tisztelt megemlékezők!

Logikus döntések, és azok mentén való kiállás, tett, cselekedet nélkül csak rongybabái vagyunk a történelemnek! Ez a mai fiatalok, a mai márciusi ifjak számára az igazi kihívás! Ne legyünk kiszolgáltatott szemlélői a mai történelmi eseményeknek, merjünk dönteni, tenni, kiállni elveinkért! Minden korban meg kellett harcolni a szabadságért, ma sincs ez másképp, csak más eszközökkel, módszerekkel, de ugyanúgy tennünk kell érte!

Éljen a szabadság, éljen a haza!