Tisztelt Erdőfüleiek!

                Jó érzés megállni, így együtt a templom mellett és hálát adni a Jóistennek, hogy minden nap segíti a munkánkat. Segíti az összefogást, amely nélkül ilyen nagyszerű dolgok nem történhetnek meg. Egyház, polgármesteri hivatal, közbirtokosság, helyi vállalkozók, parlamenti képviselet, a bukaresti egyházügyi főtitkárság így együtt, milyen szépen és eredményesen lehet dolgozni.

                Nem véletlenül vagyunk itt, hiszen nekünk kötelességünk minden olyan eszközt, lehetőséget megragadjunk, amellyel javítjuk, felújítjuk, építjük azokat az intézményeket, amelyek szolgálják megmaradásunkat. Az elmúlt száz évben, amelyet elvágva az anyaországtól voltunk kénytelenek átéljünk, nemzeti megmaradásunk alappillérei az egyház, az iskola, a kultúra voltak.

                Itt ezen a helyen őseink az első templomot a XIII. században építették, és bármilyen viszontagság jött; szél, eső, hó, földrengés, tatárjárás, mindig kijavították és ha szükséges volt akkor újjáépítették. Mi is így együtt ehhez az évszázados folyamathoz járultunk hozzá, hogy itt Erdőfülében még sokáig csengjen a magyar szó és a keresztyén ima.

                Ezek a kis cserepek külön-külön nem sokra képesek, nem tudnak megvédeni az időjárás viszontagságaitól, de együtt szépen elrendezve, alátámasztva a nézőnek nem is látható szarufáktól és gerendáktól képesek megvédeni az évszázados falakat, az orgonát, a harangot és a templomban imádkozó embereket.

                Mi is a következő években a kis cserepekhez hasonlóan össze kell fogjunk és kihasználva intézményrendszerünket azon kell dolgozzunk, hogy iskoláink te legyenek gyereknevetéssel, templomaink istenfélő keresztyén emberekkel, és aki itthon szeretne maradni ősei földjén az találjon munkát és kenyeret.

Köszönöm a polgármester úrnak, a tiszteletes úrnak és kiemelten a minisztérium részéről Nagy Évának a munkát és a hozzáállást, hiszen itt nálunk Erdővidéken az erdőfülei református templom mellett más templomok is javítódnak, mint a felsőrákosi, a szárazajtai imaház vagy mint a bibarcfalvi felújított Szent László freskó, amely ismét hirdeti az ezeréves történelmünket ezen a tájon!