Tisztelt megemlékezők, kedves barátaim

Nekünk magyaroknak vannak olyan történelmi eseményeink, melyek mint üstökösök ragyognak az éjjeli égbolton, és habár a csóva iránya változik, mégis irányt mutatnak a nemzetnek. Ilyen irányt mutató esemény az 1956-os forradalom és szabadságharc. A forradalmat az emberek szabadság utáni vágya indította el. Az elnyomás bármilyen hosszú és lelket törő, a szabadság utáni sóvárgás mindig felszínre tör, mert alapvető igényeink egyike!

Az okok a második világháborút követő társadalmi berendezkedésbe keresendők, hiszen a győztes Szovjetúnió igájába hajtotta keleteurópa népeit. Megfosztotta szabadságuktól, rákényszerítette a saját, e népeknek idegen társadalmi berendezkedését, amit úgy hívunk, hogy kommunizmus, és amelyet a mai megemlékezők nagy része nagyon jól ismer. Habár e rendszer a földi mennyországot ígérte a munkásoknak és a földművelőknek, hamar kiderült, hogy csak egy totalitárius rendszer rabszolgái lettek. Hannah Arendt a Totalilitarizmus gyökerei műben így összegezte e rendszer jellemzőit:

-         Egypártrendszer és egyszemélyi vezető

-         Terror és politikai rendőrség

-         A tömegkommunikáció, a gazdasági és fegyveres erők feletti teljes kontroll

-         Totalitárius, más ideológiákat üldöző ideológia

Ezek a XX. Század diktatúráinak jellemzői. A kelet európai emberek azonban nem nyugodtak bele sorsukba, számos alkalommal próbálták a szovjet katonai megszállás által garantált béklyóikat lerázni.

-         1953-ban kelet Berlinben

-         1956-ban Poznanban, Lengyelországban

-         1956-ban Magyarországon

-         1968-ban Prágában

-         1977-ben a Zsilvölgyében

-         1980-ban Lengyelországban a szolidaritás mozgalom alatt

-         1987-ben Brassóban

-         1989-ben, amikor sikerült is

Az 1956-os magyaroszági eseményeknek az a jellegzetessége, hogy nemcsak egy munkáslázadás volt, hanem egy átfogó társadalmi változást követelő forradalom. Résztvettek ebben a fiatalok, az egyetemekről, a munkások, a reformpárti kommunisták, az értelmiségiek, átfogta a fővárost és a vidéket is.

Az egyetemi ifjúság által megfogalmazott 16 pont rávilágít a követelésekre és ezek fontossági sorrendjére.

-         Vonják ki a szovjet csapatokat

-         Szabad választások

-         Gazdasági átszervezés

-         Független bíróság

-         Új nemzeti címer,

és más követelések, amelyek az elnyomó rendszer végét jelentették volna. Egyszóval a szabadságot követelték. A szabadságot, amely olyan könnyű és észrevehetetlen, amikor megvan, hogy nem is érzékeljük, hiszen ez természetes, de a hiánya az ólomnehezékként nyomja vállainkat, megbénít, a levegő fullasztó és nem tudunk lélegezni, úgy érezzük, hogy nincs kiút, vagy harcolunk érte, vagy elmenekülünk. A szabadságvágyat nem lehetett országhatárok közé zárni.

Az éter hullámain az erdélyi emberek is értesültek a magyarországi eseményekről, a rádiókra tapadva szívták be a remény sugarait a fiatalok, a munkások, az értelmiségiek ismét hittek önmagukban, ismét hitték, hogy a jó, az igazság legyőzheti a sötétséget, az elnyomást.

 Egymás után lángoltak fel az ifjúság mozgalmai:

-         Az Erdélyi Magyar Ifjak Szövetsége

-         A Sepsiszentgyörgyi Székely Ifjak Társasága

-         A Váradi Szabadságra Vágyó Ifjak Szövetsége

-         A Temesvári és kolozsvári egyetemisták megmozdulásai még kicsiny Erdővidékünkről is elindultak a határ felé, hogy segítsenek a magyar forradalomnak.

A megtorlás nem váratott sokáig magára. Magyaroszágon a szovjet hadsereg intervenciója, Romániában pedig az elnyomó állami apparátus. Mégis, még ma is ismerősen hangzik a fő szovjet indok, hogy Magyarország kilépése a varsói szerződésből összeomlással fenyegeti a Szovjetúniót határoló szatelitállamokból kialakított keleteurópai védelmi és ideológiai ütköző zónát és a katonai doktrinákat sem nagyon újítják, hiszen a szovjet csapatok legénységének nagyrésze középázsiai volt, akiknek azt mondták, hogy a nácik ellen harcolnak.

A román állam is élt a lehetőséggel, egybeolvasztással megszüntették az önálló magyar egyetemet. Megjelent mint ideológiai tétel, hogy a kisebbség nemzetbiztonsági tényező, megszűnt a Magyar Autonóm Tartomány, gőzerővel elkezdték az erdélyi magyar városok elrománosítását. A brutális megtorlás, a kivégzések és bebörtönzések inkább a romániai magyarság megfélemlítését szolgálta a kommunista állam részéről, mint egy valós forradalmi veszély elhárítását. Kik voltak 56 hősei? Azok, akik életüket adták, azok akik nehéz börtönéveket szenvedtek, hiszen a társadalom a félelemtől megbénítva sokáig mélyen hallgatott.

Sok erdélyi, baróti és erdővidéki hőse van a forradalomnak, akik akkor, fiatalon, sokan szinte gyerekként, tették, amit mindennapi életük során jónak gondoltak, és ezért keservesen megfizettek. A forradalom leverése után Erdélyben 28 ezer embert tartóztattak le, tízezret elítéltek, és 13-at kivégeztek.

Sok fiatal élet tört derékba, éveket töltöttek nyomorúságos körülmények között börtönök rabságában, kényszermunkán, és szabadulásuk után sem értek véget a borzalmak, sokakat meghurcolt a kommunista rendszer. Azok voltak a hősök, akikkel gyerekként mindennap találkoztam, de nem tudtam róluk, Oláh János bácsi a szomszédom, Aczél Attila barátom édesapja, Feri bácsi, Bede István osztálytársam édesapja, és még sokan mások.

A forradalmat habár leverték, a kommunista ideológia óriási hitvesztését eredményezte, és a felismerést, hogy a Szovjetúnió is inkább a cári oroszország birodalmi utódja, mint a munkásosztály paradicsoma.

Tisztelt megemlékezők!

A borzalmakat a mai fiataloknak is tudniuk kell, nem szabad elfelejteni, elmenni ezen tények mellett, hiszen olyan sebek ezek nemzetünk szövetén, melyek emlékeztetnek arra, hogy milyen nagy ára van a mai szabadságunknak. Ezért elődeink felszólaltak, vállalták a meghurcoltatást, mert mindig hittek egy szabadabb jövőben, abban, hogy mi, ma bátran kiállhatunk, és elmondhatjuk, hogy nem volt hiábavaló az áldozat.

Ma azért emlékezünk, hogy figyelmeztessük a fiatal generációt, hogy minden ami ma normális, a demokrácia, szabad választások, szólásszabadság, sajtószabadság, szabad utazás, az információ szabad áramlása, nem volt mindig így. Generációk harcoltak, szenvedtek, életüket áldozták. Vigyázzunk ezért a megszerzett szabadságra! Legyünk elődeink életének méltó tisztelői, és soha ne engedjük, hogy veszélybe kerüljön a drágán megfizetett eszmény!