Tisztelt ünneplők! Kedves barótiak, erdővidékiek!

Itt, a véczeri emlékműnél gyűlünk össze minden március 15-én azok, akik fontosnak érezzük kegyeletünket leróni a vértanúk, a hősök előtt, akiknek fontos a Himnusz, a magyar zászló és a szülőföldünk szeretete. A mai megemlékezésünk középpontjába azt a Petőfi Sándort kell tegyük, akinek forradalmi versei elhangzanak minden évben, akinek nevét, munkásságát, költészetét őrzi több ezer tábla, szobor, tér, közintézmény, szerte a Kárpát- medencében. Igen, ő volt a forradalom szikrája, aktív résztvevője, az ifjúság vezére, az ő Nemzeti Dalát szavalva vonult több ezer ember Pesten, felszabadulva a mindent megbénító félelem alól, és elsöpörve a zsarnokságot, egy új kezdet, egy új élet pirkadatában reménykedve. Ó, milyen ismerős ez nekünk is, erdélyi magyaroknak, a határtalan öröm, a szabadság érzete, a zsarnok bukása, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméinek győzelme 89-ben.

„Talpra magyar, hív a haza”, igen, 200 éve született Petőfi Sándor, aki forradalmi költészetében megfogalmazta mindazt, amit a modern magyar nemzet elvár fiaitól. A magyar nemzet hívta fiait, amikor a történelem malomkerekei elindultak és elkezdtek őrölni, ott kellett lenni Doberdón, a Don kanyarnál, a marosvásárhelyi eseményeknél, és mindig a szabadság oldalán állni, helytállni, nemet mondani a rabságra, a megaláztatásra.

Tisztelt ünneplők!

Petőfi nemcsak aktív szervezője volt a pesti forradalomnak, nemcsak verseivel lelkesítette a magyarok ezreit, hanem részt vállalt a szabadságharcban, példát mutatott. Habár szerette volna a gyorsabb reformokat, hiszen szívéből utálta az óvatos politizálást, forradalmi és köztársaságpárti beállítottsága arra késztette, hogy verseiben kritizálja a felelős kormány minisztereit , de akár a barátait is. Ma mi is tudjuk, hogy milyen hosszas és sokszor fájdalmas az átmenet egy társadalmi rendszerből a másikba. Ő hitt a világszabadságban, ő hitte, hogy minden nemzetnek joga van a szabadsághoz. Most, amikor ismét dübörögnek a fegyverek, amikor népek harcolnak a nemzeti létükért, milyen igazak szavai, és milyen hamar lesznek elnyomottakból elnyomók. A kisebbségek nemzeti jelképeinek eltávolítása, az anyanyelvi oktatás elsorvasztása, a közösségi lét megszüntetése nem szolgálja sem az államok stabilitását, sem a demokratikus berendezkedést.

Kedves barátaim!

Petőfi Sándor ezer szállal kötődik hozzánk, erdélyiekhez, székelyekhez, hiszen itt harcolt Erdélyben, Bem apó mellett a szabadságért, de itt teljesült költői álma is, hiszen a tudomány mai állása szerint, itt tűnt el örökre a fehéregyházi csatában, vállalva a közös sorsot a honvédekkel. Emléke, költészete ma is él, generációk sora tanul hazaszeretetet, önfeláldozást a költőóriástól. Alakja átszellemült, felülemelkedett a földi élet apró hibáin, és ott lebeg előttünk göndör hajával, vitézkötéses attilájában, karddal az oldalán, elvárva tőlünk, hogy áldozatot hozzunk minden nap a haza oltárán. Petőfi hitt a nép erejében, hitt a márciusi ifjak tettrekészségében, elszántságában.

Higgyünk mi is abban, hogy közösen erősek vagyunk, sokra képesek, van jövőnk ezen a véráztatta földön, hiszen akkora áldozatot hozott ez a nemzet, mely ennek igazát alátámasztja! Éljen a magyar szabadság, éljen a haza!