Tisztelt barótiak, erdővidékiek, kedves megemlékezők!

Minden nemzetet a nagy, sorsdöntő események kovácsoltak egybe. Az 1848-as forradalom volt az első olyan történés, ahol a nemzet társadalmi részei összefogtak, összekovácsolódtak egy közös cél érdekében. A liberális nemesség, a feltörekvő polgárság, a felszabadított jobbágyság mind úgy érezték, hogy megérkezett a tavasz, a remény. Ez volt az első igazi népszámlálás, ahol jelennel kellett válaszolni, felvállalni a nemzetiséget, a haza rendelkezésére bocsátani a személyes javakat, és ha szükséges volt, akkor az életet is.

De ott voltak székely őseink is, fegyverrel a kézben vettek részt a modern magyar politikai nemzet születésénél és ezzel örökre részévé váltak. A magyar múlt, a magyar becsület és szorgalom, a magyar kultúra a Kárpát-medencében képes volt mindenkit befogadni, akár harcra is késztetni a forradalom nemes eszméi iránt. Akkor is, mint most, sok-sok embernek dönteni kellett, ki mellé áll, a nemzetet elnyomó, magyar kultúrát nem támogató, gazdasági szempontból gyarmatként kezelő, az osztrák birodalmi törekvést pártolókhoz, vagy azokhoz, akik a magyar nemzetet a Kárpát-medencében egyesíteni, gazdaságilag megerősíteni akarták egy független állam keretében.

A birodalmaknak akkor sem tetszett és most sem tetszik a kisebb népek függetlenségi törekvése. A szabadságáért küzdő magyar forradalmi hadseregre vértesek és kozákok támadtak. Egyenlőtlen fegyveres harc, majd a megtorlás, a menekülés, emigráció, börtön volt az osztályrésze azoknak, akik hittek a szabadság, egyenlőség, testvériség nemes eszméiben.

Kis magyar közösségünk az utóbbi időben számos megpróbáltatásnak volt kitéve és újabbak körvonalazódnak. A világjárvány egymást követő hullámai, a szomszédban elkezdődött háború mind arra intenek minket, hogy meg kell őriznünk közösségünk békéjét, a félrevezető információáradatból ki kell szállnunk, az aggódásból származó energiánkat a rászorulók segítésére, a fiatalok megnyugtatására kell használjuk, hiszen előbb-utóbb a vihar elül, és az ég kiderül.

A mi generációnk egyik nagy kihívásán túl vagyunk, de sajnos a keleti szél fegyverek ropogását hozza a szomszédos országból.

Kossuth Lajos azt mondta, „nincs ember, ki a szabadságot nem szeretné, de az igazságos ember mindenkit szabadnak kíván, az igazságtalan csak önmagát.”

Mi, az 1848-as forradalomra, és szabadságharcosokra emlékezők azt mondjuk, hogy mindenkinek joga van a szabadsághoz, a többségi nemzetnek, a kisebbségben élőknek és a szomszédos népeknek egyaránt. Ezen országok, népek vezetőinek kötelességük a békét keresni, hiszen a bombák nem szabadságot, jóllétet hoznak, hanem rombolást, ölükben gyerekekkel menekülő anyákat, kötelezően besorozott fiatalokat, növekvő árakat és szegénységet.

Tisztelt erdővidékiek, barótiak!

A következő hónapokban közösségünkre számos kihívás vár. Ezek a kihívások mások, mint a forradalom idején levők, de fontosak mindennapjaink, megmaradásunk szempontjából!

Fontos nekünk a népszámlálás, ahol ismét erős, egységes közösségként kell fellépnünk, hiszen további életünk minősége, magyar anyanyelvünk használati jogai múlnak az eredményen.

Fontos ugyanakkor az előttünk álló hetekben a magyarországi választásokon való részvétel. Megadatott az a lehetőség a külhoni magyaroknak is, hogy a döntéshozatalban részt vegyenek, akaratukat kifejezzék a levélszavazatok útján.

Éljünk ezekkel a lehetőségekkel, álljunk ki nemzeti hovatartozásunk, véleményünk mellett, erősítsük nemzetünket , hiszen ahol összefogás van, ott megduplázódik az erő, és olyan dolgok is lehetővé válnak, melyekről addig csak álmodtunk.

Barót, 2022. március 15

Gál Károly parlamenti képviselő